Képes vagy rá, ha van képed róla. George Bernard Shaw 1921-ben így írja: „Az elképzelés a teremtés kezdete”. Ez jóval korábban megfogalmazott gondolat, mint ahogy a neuroplaszticitásnak akár csak a fogalma felvetődött volna. C. G. Jung 1913-ban vezette be az aktív imagináció fogalmát, e módszerrel képeket vitt be a tudatalattival folytatott párbeszédbe, hogy felszínre, fényre hozhassa, ami a sötétben rejtőzik. Azóta már tudományággá fejlődött a neuroplaszticitás és agyi képalkotással is bizonyították a vizualizáció, a belső képek gyógyító erejét.
Az agy számára – mint azt a kísérletek igazolták – mindegy, hogy egy tevékenységet csak vizualizálunk vagy ténylegesen megtesszük: ugyanúgy kivilágosodik az elsődleges látókérgünk. Akár elképzelünk, akár megélünk egy eseményt, az agyban sok azonos neuron és terület aktiválódik.
De mi van akkor, ha nincs képed róla? Ha nincs elképzelésed egy jobbról, felszabadultabbról, egy teljesebb életről? Ebben az állapotban abból dolgozunk, amink már van. A már meglévő benyomások, tapasztalatok, élmények és tanulságok mintái aktiválódnak. E mintákat lehet, hogy a családban már generációk óta hordozzuk, éljük, újrateremtjük és folyamatosan megerősítjük.
Ha itt-ott fel is sejlik valami e mintából, jóformán esélyünk nincs rálátni anélkül, hogy tudatosan felvállalnánk azt, hogy tennünk kell érte, mert rajtunk múlik, hogy öntudatlan minták szerint élünk, vagy felszabadultan.
E folyamat első lépése és a „zöld kályha sarka” a születési képletünk megismerése, tanulmányozásának mélyítése egy önreflexív folyamatban. Ez az a biztos pont, ahonnan elindulni is lehet és kell, és ahová mindig visszatérhetünk az önismereti és önfelszabadító utunk során, ha elakadunk, ha elbizonytalanodunk. És akkor is, amikor áttörést érünk el, amikor felismerünk, amikor heuréka/megtaláltam élményben vagyunk.
A születési képlet annak az időminőségnek a szimbolikus ábrája, amely időminőség anyagban megjelenő hordozói vagyunk. Amikor ezt tanulmányozzuk, akkor magunkat és a világot vizsgáljuk, ahogy az időben és térben megjelenünk.
Ennek az alapos ismerete nélkül sokkal elveszettebben bolyongunk a lélek tájain és könnyebben tévedünk el.
Tanulmányozva azonban rádöbbenünk, hogy személyiségrajzunkon, működési sémáinkon túl még a családi, generációs traumák mintáinak lenyomatát is kiolvashatjuk belőle. Ez természetesen így van, hiszen a születési képletünk minket mutat, mi pedig beleszületünk egy családi konstellációba.
A születési képletünk megismerésére alapozva már hatékonyan tudunk elfogadni és megváltoztatni. Képesek vagyunk képet alkotni a felszabadultabb énünkről, mert már látjuk, hogy miben voltunk elakadva: elfogadásban vagy elutasításban? Elfogadtuk azt, ami árt nekünk? ELutasítottuk azt, aminek az elfogadása tenne szabadabbá?
És légy nyugodt: majd’ mindenki el van akadva valamiben. Csak esetleg még nem ismerte be – magának sem. Nagy bátorság kell az önmagunkkal való szembenézéshez. Ha ez megvan, akkor a helyes önismereten alapuló vizualizáció szó szerint csodákkal vetekedő eredményekhez vezet és a saját bőrödön tapasztalod, hogy igenis, képes vagy jobban élni.
Képes vagy jobban élni
Követem
Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.