Őszi lelkierő betakarítás az önismeret útján

Milyen jó, amikor nyári melegben élvezzük az élet áramlását, bőségét – ilyenkor lelkierőben is gazdabbakat vagyunk!

Nincs fázás, nincs éhség, hiszen a melegben étel sem kell annyi, és süt a Nap, válogatás nélkül, akkor is, ha rosszkedvűen ébredünk. Ahogy kinyitjuk a szemünket a ragyogására, máris felébred jókedvünk is, és csak tündöklünk, csicsergünk mi is a napsütésben.

Őszi napéjegyenlőség után

A nyári napok azonban elmúltak, az ősz végérvényesen megérkezett.

Vegyük észre, hogy más már a dolgunk, mást támogat az időszak: itt a begyűjtés, a betakarítás ideje.

Persze, hogy nem a bogyókra, gyümölcsökre, termésekre gondolok itt és most elsősorban. Ezek alapvetően elsődlegesek az őszi tevékenységünk során. És ha a városi életmód ezek begyűjtésétől, feldolgozásától, megőrzésétől eltántorított, azzal csak nehezebbé vált annak a gazdagítása is, amiről igazából írok itt.

Az ősz, a telet megelőző időszak a kiemelt ideje az élmények, a lelki, a tudati gazdagságunk ápolásának, növelésének. A lelkierőnk támogatásának. A befelé fordulásunk révén a saját kincseink, saját “terméseink”, saját “gyümölcseink” megbecsülésének, feldolgozásának.

Őszi lelkierő betakarítás az önismeret útján

Most, a Mérleg havában van ideje annak, hogy megmérettessék a fejlődő, építkező, kibomló tavaszunk és gondtalanabb, már-már felelőtlen, a holnappal kevéssé foglalkozó, kiáramló nyarunk eredménye. Most van az ideje annak, hogy a legbelső, titkos énünk előtt elszámoljunk önmagunknak önmagunkkal, megvonjuk az egyenleget önmagunkról, megnézzük, merre billen a mérleg nyelve. Igaz szívvel és tiszta fejjel éltük az év eltelt részét, vagy épp ellenkezőleg?

És ha már mérleget vonunk, tegyük meg a következő lépést is: ami jó, értékes, tartalmas, gazdagító, azt tartsuk meg és erősítsük, tápláljuk nap mint nap, nehogy kifogyjon ereje  a hosszú tél alatt. Ami pedig nem minket szolgált, azt cseréljük le, ha lehet, javítsuk ki. Vagy egyszerűen csak engedjük el.

Az ép, szép, egészséges diókat összegyűjtjük és biztonságosan elraktározzuk, a romlottakat, hibásakat, penészeseket pedig kidobjuk.

A lelkierő feltöltése a hideg hónapokban

Aztán, amikor oly kevés a napsütés és a lélek melegét is táplálnunk kell, akkor elővesszük, ami táplálékunk lehet.

Időről időre, vagy ha tehetjük, akkor folyamatosan: frissen tartjuk készleteinket: meditációban, foglalkozásokon, tanfolyamokon, önismereti kurzusokon – vagy akár egyéni konzultáción, mert ennek van az ideje, a befelé nézésnek.

 

Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva.